Lelki Varázsló

                                          Lelki varázsló

1.rész:Családi háború

Én Tom Cresh vagyok. Egy New York-i ember. Még csak Diák munkát végzek a T –mobilnál. Anyám mindig avval nyaggat, hogy vállaljak már egy állandó melót.

- Tom állj fel a gép elől, vár rád az interjú!

Hát igen ilyenek az Anyák, mindig győznek.

Kop-kop!

-          Én vagyok az Édesem!

Ő az Apám. Egyszerűen utálom! Amúgy is a nevelőm. Úgy bánik az Anyámmal, mint valami eldobott bottal.

- MOSSÁL ki te senki!

- Aztán menj el és vegyél egy sört nekem.

- Persze, kicsim máris.

Na, mindegy térjünk a lényegre. El kell mennem egy interjúra a város másik oldalára.

-          Máris indulok Anyu!

-          Jó megyek veled kicsim! Hisz mennem kell a boltba.

-          Rendben! Anyu lehet egy kérdésem?

-          Persze kicsim, hogyne. Mi lenne az?

-          Miért nem hagyod el ezt az utolsó tuskót?

-          Mert, anyagi biztonságot nyújt.

-          Ez nem lehet igaz! Te is tudod, hogy fontosabb a szeretet mindennél.

-          Ebben az esetben nem.

-          Szállj be a kocsiba kicsim.

És hát beszálltam lefagyott aggyal és tekintettel.

Ez most komoly?- Gondoltam….

-          Kicsim!

Nem reagáltam semmit.

-          Hahó! Kicsim! Itt vagy?

Még mindig a pénz szó forgott az agyamba.

-          Héj! Fiam! Itt vagy? Hahó!

-          ŐŐŐ! Igen? Mi van? Hol vagyok?  Mi történt?

-          Elgondolkoztál valamin. Na mindegy , menj az interjúra.

-          Rendben Anyu! Szia! Találkozunk otthon!

-          Jó-jó! Szia, sok szerencsét!

 Ez az épület hatalmas! Jézusom! Remélem, hogy jó melót találok az üzletember szakmában.

-          Jó napot!- Üdvözöl a portás.

-          Jó napot! A Trikó szobát keresem.

-          Az a 13.-on van jobbra ,a folyosó végén.

-          Köszönöm, további jó napot! Vigyázzon John Cresh-el! 

Jaj, ne! Ez most komoly? Hisz ő az unokabátyám! Börtöntöltelék. Teljes 9 évig volt börtönbe 15 bankrablásért.

-          Rendben, ő, jó, nagyon jó, oké.

És ő az interjúvezető? Na, ne! Istenem!

-          Szervusz!- Egy női hang repült el a fülemhez.

-          Hello!- Félve megfordultam.

-          Nem ismersz rám?

-          Nem nagyon.

-          Én vagyok a húgod.

-          Komolyan?- A kétéves?

-          Igen csak most már 20 éves vagyok.

-          Én meg 28! És mi is a neved?

-          Layla Cresh vagyok.

-          Én meg Tom Cresh.

Közbe jött lefelé a lift.

-          És hogy vagy?- Kérdezte Layla.

-          Jól most megyek az interjúra.

-          Én is.

Megérkezett a lift és benyomtuk a 13. gombot. Remek így jobb lesz túlélni Johnt.

-          Tudod ki az interjúvezető?- Kérdeztem.

-          Nem, ki az?

-          John Cresh.

-          Jaj! Őt utálom! Kis rabló!

-          Nem is olyan kicsi! 36 éves.

És megérkezett a lift. Jobbra a folyosó végén.

Kop-kop!

-          Igen? Ki az?

-          Mi, Tom Cresh és Layla Cresh! Jöttünk az interjúra.

-          Ő! Gyertek be!

Félve elfordítottuk a kilincset.

-          Szervusz John!- Köszönt Layla.

-          Hello!- Mondtam félénken.

-          Sziasztok, rég láttalak titeket.

-          Mi is. Na de térjünk a lényegre.

-          Rendben, adjátok ide az iratokat!

-          Tessék! Adtuk mind a ketten az iratokat.

Néma csönd volt 5 aztán 10 percig. Néha egy teljes órának tűnt.

-          Hát, hát.

-          Igen?- Kérdeztük egyszerre.

-          Fel vagytok véve.

Örvendeztünk mind a ketten. Ez remek. Rohantunk a lifthez. Senkise tudod megállítani minket. Már hívtam is az Anyámat. Layla már a Taxiból integetett.

-          Halló?

-          Szia Anya!

-          Hello Kicsim!- Szörnyűség történt.

-          Micsoda?

-          Ez az őrült! Belém állított egy kést.

-          Jézusom! Hol vagy?

-          A Handboxer korházba.

-          Már is megyek.

-          Gyere, gyere!

Már a Taxiba ültem. A düh enyhe fogalom a mostani állapotomban. Egy kést?

-          Megérkeztünk uram! 35 dollár lesz.

-          Már adom is! A borravalót tartsa meg.

-          Köszönöm!

A korházba csak néztek, hogy mennyire sietek.

-          Üdvözlöm!-  Köszönt a portás.

-          Jó napot! Aliz Cresht keresem.

-          Főnt van a másodikon. Nagyon várja.

-          Köszönöm, Viszlát!

A gondolatok rohangáltak bennem. A düh szinte uralt.

-          Szervusz Anyu! Hogy vagy?

-          Szia kicsim! Nem túl jól. Nagyon a végét járom. Annyi vért veszítettem, hogy nem lehet megmenteni.

-          Ne ne mondj ilyet! Ilyen nincs! Ne!

-          Kicsim légy erős! Ugye sikerült a munka?

-          Igen nagyon jól ment! De, hogy történt ez az egész?

-          Ezt sajnos nem mondhatom el mert téged is megöl.

-          Istenem, hol van az a kegyetlen állat?

-          Elment! Világgá! Nem fogod megtalálni.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat