Lelki Varázsló

                                                Lelki varázsló

2.rész: A gyilkos utáni nyomozás

A düh annyira uralt hogy elmondani sem lehet.

-          Szervusz,Anyu! Mennem kell!

-          Viszlát kicsim! Tedd börtönbe!

Elindultam a rendőrség felé és reklamálni kezdtem az ügy érdekében. A rendőrtisztek csak azt hajtogatták, hogy ők ezt nem tudják megoldani. Nincs annyi bizonyíték. A következő ötlet jutott az eszembe. Csak volt egy szemtanú. Elindultam az otthonunk felé. Romokba állt. Az ajtó kint hever a csiperkebokrunkon. Az ablakok tárva nyitva. Átmentem a szomszédhoz kérdezősködni.

 Kop-kop!

-          Igen ki az?

-          Én vagyok az Tom.

-          Jaj gyere be drágám.

Kinyitottam az ajtót. És körül néztem a házba. Egy hatalmas lövés hallatszott. Eltalálta Evelin nénit.

-          Evelin néni jól van?

-          Siessen utána! A kert bejáratnál ment ki.

Rohantam ki a kertkapun. Az autóját láttam. Ez a nevelőapám volt. Gyorsan én is beszálltam a kocsiba és utána mentem. Az üldözés szerencsével járt 30 perc után.

-          Állj meg! Tudom, hogy te vagy az Ralf!

-          Neked annyi te kis töpörtyű!

Még két lövés hallatszott. De nem talált el.

-          Több lövedéked nincs Ralf!

-          Eltaláltad!

És leugrott egy szikla tetejéről. Vége. Meghalt a kis dög. Büszkén mentem vissza a korházba.

Kop-kop!

-          Te vagy az Tom?

-          Igen én.

-          Hogy vagy Anyu?

-          Szörnyen

És vért kezdett öklendezni.

-          ORVOST! ORVOST!

-          Már jövök! Mi a gond?

-          Vért hányt. Segítsen! Gyorsan!

Már hozták is a mentőágyat. A könnyeim úgy jöttek, mint valami vízesés. Minden lelassult. Órákig vártam a rendelőben. Amikor 12 ütött az óra.

-          Az Anya túlélte. 1 hónap és már el is engedjük.

-          Ó! Hálásan köszönöm. Szó szerint életet mentett.

-          Nincs mit, hisz ez a munkám.

-          Kicsim!!!

-          Anyu!!!

-          Jaj de jó, hogy, túlélted.

Visszavitték a szobájába.

-          Kicsim?

-          Igen?

-          Megoldottad a problémát?

-          Igen, meghalt. Leugrott egy szakadékról.

-          Hála az Istenek!

-          Most már elmondod, hogy, hogyan történt?

-          Persze drágám, persze.

A következőkép történt: Jöttem haza a vásárlásból. Benyitok a lakásba és mondja az ex férjem vagyis ő, hogy miért nem vigyáztam a legnagyobb értékére? Erre én azt válaszoltam.

-          Mi volt az?

-          Hát az okirat, amire az van írva, hogy én bérgyilkos vagyok.

-          Idegébe kiment a postához és megnézte ki a következő jelölt.

Láttam az arcán, hogy szinte szellemet látott ezért megkérdeztem.

-          Ki a következő?

-          Senki. Menjünk együtt főzni.

-          Rendben Édesem.

Gyanús volt. Hát elővet egy kést és azt mondta ,hogy bocsánat, és belém állította a kést.

-          Így történt.

-          Szörnyű! Akkor végül is azt kell kitalálnunk, hogy ki adta a megbízást, a feladatot.

-          Igen kicsim. Jól látod a helyzetet. Menj haza. Alud ki magad. Holnap vár a munka.

-          Jó megyek Anyu!

Így hát beültem a kocsiba és toltam a gázt. Hazaértem és megcéloztam az ágyat. Mélyen aludtam hajnali 4-ig amikor egy zaj csapta meg a fülemet.

-          Ki az?

Semmi válasz ezért gyorsan felálltam és körülnéztem a lakásba. Megláttam a betörőt.

-          Most megvagy!

És ráugrottam egy sokkolóval. Levettem róla a maszkot.

-          Te vagy az John?

Bevittem a napaliba és ott kutattam át. Nem volt nála az okirat. 10-15 perc múlva magához tért.

-          Hello gaztevő!

-          Szervusz!  Tom?

-          Igen! Kinek dolgozol?

-          Nem mondhatom el.

-          Amíg tőlem lopsz, addig igen.

Elővettem egy bicskát és a nyakához raktam.

-          Kinek dolgozol?

-          Michael Freckher.

-          És hol?

-          19. utca 80. szám/3 em.20 ajtó.

-          Köszönöm. Mész a dutyiba.

Felhívtam a rendőrséget, hogy itt van egy betörő nálam.5 perc múlva már ott se volt. 5 órától 7-ig aludtam.

 8 bent voltam a munkahelyemen.

-          Szervusz Tom!

-          Hello Layla!

-          Hogy vagy?

-          Dús volt a tegnapi napom.

-          Az enyém is. A tiéd miért?

-          Hosszú. Menjünk dolgozni.

Ebéd idő után megkérdezte az egyik kollégám, hogy tényleg John Cresh kirabolt.

-          Nem, ezt honnan hallotad?

-          Laylától.

-          Ez egy pletyka Ron. Ne hidd el.

-          Rendben. Na megyek vissza dolgozni.

Hogy miért nem akarom, hogy megtudja bárki, hogy ő rabolt ki? Csak azért mert akkor nem tudok el menni a 19. utcába. Odasétáltam Laylához.

-          Lájlá!

-          Gyorsan mond mert 1 perc múlva folytatom a melót.

-          Miért mondod el azt hogy engem kirabolt John Cresh?

-          Szóval igaz?

-          Igen ne terjeszd ezt tovább. Lécíves.

-          Rendben egy feltétellel.

-          Igen mi lenne az?

-          Elmondod, hogy miért volt olyan dús a tegnapi napod.

-          Nem!

-          Akkor már tovább is adom.

-          Na, jó! Munka után a kávézó előtt.

Munka után mindent elmondtam Laylának. Minden egyes tervemet és múltat.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat